Címlap
Belépés

Az azbeszt és az Európai Parlament valódi problémái
Submitted by kobold on kedd, október 30, 2007 - 01:26 | |

A mai lapok főcímekben hozzák az egyik közismert EP-képviselőnk felhívását a parlament strasbourgi épülettömbjeinek azbeszt tartalmáról és rendkivüli veszélyességéről.

Az egyetemi elsőévek ásványtan órái jutnak eszembe. Illetve, újra felbukkani vélem a manapság hódító, szakszerűtlen, politikusi környezet- és egészségvédelmet, amely inkább pánikkeltést és félrevezetést mint a környezetünk (és egészségünk) valódi védelmét szolgálják.
kobold

Mi is az „azbeszt”? Az „azbeszt” szó (görög azbestos = olthatalan) elsősorban ipari fogalom, azon szálas (rostos) megjelenésű, hosszirányban szinte a végtelenségig hasítható szilikátásványok – többnyire krizotil és amfibol – gyűjtőneve, amelyeket hajlékonyságuk, sav- és hőállóságuk, jó hang- és hőszigetelő tulajdonságaik, jó húzószilárdságuk, felületi megkötőképességük, stb. miatt valaha is ipari méretben hasznosítottak. Ezeket a szőhető-fonható éghetetlen ásványokat már az ókorban is előszeretettel használták (kanóc, asztalterítő, hamvasztási lepel), a modern ipar azbesztcementben (5-10% azbeszt), régi autófékpofákban, hullámpalában, cső- és falszigetelésként használja.
Az azbesztvédelmi irányelvekben a következő ásványokat minősítik azbesztnek (ásványtanilag nem feltétlenül helyes, hisz a tremolit oszlopos megjelenése is közismert):
azbeszt asvanyok
A fenti listát végigtekintve nagyon fontos kiemelni, hogy a krizotil szálai a többi (amfibol-fajta) változattól eltérően nemcsak hosszába hasad nagyon könnyen még vékonyabb szálakra, hanem a szálakra merőlegesen (a 001 kristálytani lapokkal párhuzamosan) is apró lemezekből tevődik össze (pl. a kaolin-csoport agyagásványaihoz hasonlóan).
Az amfibol azbesztek nagy koncentrációban, hosszú időn át BELÉLEGEZVE tüdőrákot és egyébb légúti rákos megbetegedéseket okoznak! Ez az apró (szemmel nem is látható 3-20 um-es) és ellenálló azbeszt szálak kis tűszerű beépüléséből adódik a légzőszervekbe. Azonban, épp a kristálytani tulajdonságai miatt (a szálra merőlegesen is könnyen törik), a krizotil-azbesztek rákkeltő hatása nem egyértelmű és nem is bizonyított tény, ma is tudományos-orvosi viták témáját képezi (pl. Kanada nem is tiltja annak forgalmazását). Ez azért is érdemes tudnunk, mert az építőiparban többségében (pl. AEÁ-ban 90%) krizotil-azbesztet használtak fel! Egy szakszerű hatástanulmány nem (csak) a beépített azbeszt mennyiségéről, hanem annak milyenségéről is információt kellene adjon. Úgyszintén, az erre alapozó pánikkeltések is figyelembe kellene ezt vegyék!
Egy másik fontos észrevétel, hogy az azbeszt a levegőbe és onnan a légzőszervünkbe való jutással tudja kifejteni káros hatását. Ez a fékpofák kopásának következtében és az épületek állagának romlása miatt jelenik meg. Amíg a falban van és áll, addig senkire sem veszélyes. Sok esetben épp a bontással (ésszerűtlen azbeszt-mentesítéssel) okoznak erős környezeti szennyezést és egészségkárosítást a közelben élőknek. Vajon sok esetben nem-e épp az azbeszt épületekben való hagyása, szakszerű „befalazása”, egy újabb védőréteggel való bevonása bizonyul ésszerűbbnek mint azok pánikszerű ledozerolása?

Mindezek mellett ha a strasbourgi parlament székházainak fenntartása erősen gazdaságtalan (illetve a sok utazgatásból adódóan, és a rossz kihasználtság miatt környezetszennyező is), akkor a képviselő úr az ottani székhely bezárásra vonatkozó ötletét támogatom. De ez nem ásványtani (és azbesztes) kérdés...

Az azbeszt leírása és a képek nagyrésze a dr. Weiszburg Tamás (ELTE, TTK) „Ásványok, kristályok, drágakövek – a szépségtől a félelemig” című kurzusából származik.


[ kobold blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Földtan.lap.hu szemle